Tim Burton filmjére már nem kell tovább várnunk, hiszen az Alice Csodaországban végre a mozikba került. A mese adaptációból készült film a Burton-höz megszokott csodálatos és fantasztikus vizuális effektekkel nyűgözi le a nézőt.

A mese történetét mindenki ismeri: Alice egy bűbájos kisiskolás lány, aki álmában a Nyuszi után eredve egy mély kúton át Csodaországba jut, ahol különböző varázsszerek hatására hol icipicivé, hol óriássá válik; abszurd beszélgetéseket folytat különféle alakokkal, többek között a Szív Királynővel. Lewis Carroll műve számtalan nyelven terjedt el a világban, számtalan feldolgozásban.

Alice-t Mia Wasikowska alakítja, akit az In Treatment című sorozatból vagy az Ellenállók-ból lehet ismerni. A bolond Kalapos, Johnny Depp (hetedik közös munkája Burtonnel), a Vörös királynő Helena Bonham Carter, és a Fehér királynő Anne Hathaway.
Mia Wasikowska a 17 éves Alice-t játssza, aki ismét visszatér Csodaországba, hogy a Vörös királynő hatalmát megdöntse, ezért még egy sárkánygyíkkal is meg kell küzdenie.

A Filmpont.hu a következőképpen ír az új Burton- filmről: „Keresve sem találjuk benne ugyanis a Burton kézjegyének mondható féktelen gótikát, a sötét tónusokat vagy netalántán a viktoriánus korral rokonítható horrorfilmes motívumokat, egyik kedvenc direktorunk – feltehetőleg az IMAX 3D-ből adódó többletköltségek miatt – kénytelen volt behódolni a Mikiegeres stúdiónak, és egy minden szempontból gyerek-, de főleg közönség-kompatibilis fantasy-t lerakni az asztalra. Az Alice Csodaországban nézése közben csak pillanatokra sejlik fel a direktor eddigi életműve, melyet olyan nagyszerű opusok szegélyeznek, mint a Beetle Juice, a Batman, az Ollókezű Edward, a Nagy hal, a Halott menyasszony vagy éppen a legutóbbi Sweeney Todd. A Carroll-regényekben búvópatakként rejtőző – és az 1951-es, érdekes módon szintén Disney-illetőségű animációs feldolgozást gyönyörűen végigkísérő – karneváli őrület és kaotikus elkeseredettség csak gyorsan tovatűnő pillanatokat termékenyített meg. Ám ezek a momentumok, ahhoz a bizonyos Fehér Nyúlhoz hasonlatosan válnak fürgén köddé.”

A film tehát minden várakozást tekintve kisebb csalódás, ám a vizuális élmények mindenféleképpen egyedinek számítanak a filmtörténelemben.